A Széchenyi fürdő oldalában lakott. Hálózsákján madárürülék, mert fölötte meg a madarak laktak. Vörös, de mindig barátságos-mosolygós fejjel köszönt: Helló! Annyira kedves volt, hogy egy idő után már én is köszöntem neki. Mindig vidám volt. Néha a fürdő előtti padon ücsörgött. Soha nem kért pénzt. Érthetetlen volt számomra, hogy télen-nyáron ott lakik. – Két napja … Bővebben: A madarak és a föld között